KERTEM VIRÁGA

KERTEM VIRÁGA

Rendezvényünket a Föld Napján, azaz 2014. április 22-én tartjuk. Az ismeretátadás fókuszában a parasztkertek állnak. A falumegújítási, -zöldítési mozgalmakban, beruházásokban az elmúlt évtizedek során gyökeret vert közízlésnek engedve meglehetősen eltávolodtunk azon növényfajok, -fajták alkalmazásától, melyek egykor jellemzőek voltak parasztkertjeinkben, azaz vidéken. E növények jelentős része a mellett, hogy hasznosítható volt étkezési nyersanyagként, gyógy- és/vagy fűszernövényként, esetleg takarmányként gyakran jelentős díszítő értékkel is bírt. Ismeretátadásunk során a parasztkertekben ültetett növények közt az évelőkre szeretnénk fókuszálni, melyeket a divatos, színes, évente újratelepítendő egynyáriak méltatlanul szorítottak ki díszkertjeinkből, közterületeinkről. Ráadásul ez utóbbiak csak elvétve hasznosíthatóak élelmiszerként, fűszerként. Igaz, hogy az évelők virágzása nem terjed ki a teljes vegetációs időszakra, de megfelelő társítások alkalmazásával tavasztól őszig gondoskodhatunk arról, hogy évelő ágyásaink mindig pompázzanak. Az évelők sajátossága az is, hogy elvirágzást követően visszamaradt tőlevélrózsájuk önmaga is dekoratív. Az egynyáriak harsány, gyakran rikító pompájával szemben kiegyensúlyozott megállapodottságot képviselnek a jól átgondolt évelőágyak pasztell színekben játszó virágzó foltjai. Az ismeretátadás során kisebb léptékben érintenénk a fás szárú növények körét is. A lombhullató fák, cserjék, talajtakarók falumegújítási projektekben történő alkalmazásával kapcsolatban a „tájba illő” és a „tájidegen” fogalmakra szeretnénk koncentrálni. A XXI. század kertészetei vidéken is roskadoznak a Nyugat-Európából kamionnal ideszállított hónapról-hónapra változó fajtáktól, tőlünk idegen szortimenstől. Könnyű az idillbe beleszeretni, de sokan túl vannak már azon a tapasztalaton is, hogy az idill csak a kertészet kerítései közt létezik. Hallgatóságunk figyelmét fel szeretnénk hívni arra, hogy nyitott szemmel járjanak azon a tájon, ahol élnek; abban találják meg azt ami szép és az épített környezetet körül vevő természeti tájból adaptálják azokat a fajokat, fajtákat, formákat köztereikbe, kertjeikbe, melyekbe beleszerettek. Az előadásokkal ösztönözni szeretnénk a vidéki érdeklődőket arra, hogy évelőkkel kapcsolatos ismereteiket mint kultúrtörténeti emléket elevenítsék fel és az évelők újra felfedezésével, települési zöldfelületeken, közterületeken való alkalmazásával közösen járuljunk hozzá a hagyományokat ápoló, a tudományos kutatások eredményét felhasználó, fenntartható vidékfejlesztéshez.

Prezentációk:

Dr. Lenti István – Paraszti kertek
Dr. Lenti István – Tetőkerti eljárások
Dr. Lenti István – Zöldségnövények és gombák
Sigmond Sándor – Nyíregyháza zöldfelületei

Vélemény, hozzászólás?